„Energiatakarékossági okok miatt egy éve nem fűtünk. Télen 5,4 fokban dolgoztak a munkatársak” – meséli Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Bár a frontvonal több száz kilométerre fekszik innen, a háborút Kárpátalján is mindenki a saját bőrén érzi. Azonban ahogy az élet, úgy a színház sem állhat meg.

„Mi a háború kitörése után nagyon hamar újjászerveződtünk, és azóta is megtartjuk az előadásainkat” – mondja.

 „Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor és Fedák Sári is megfordult a jelenleg színházunknak otthont adó, korábban Oroszlán szállóként működő patinás épületben. Ebben a helyzetben is a magyar kultúra iránti elköteleződés megőrzése, a közösségünk bátorítása a legfontosabb cél” – meséli a színház megbízott igazgatója.

 „Az elmúlt évben három bemutatónk volt, s közel száz előadást tartottunk” – teszi hozzá. Idén lesz 30 éves a társulat – az 1993-as alapító Vidnyánszky Attila. Az előadások magyar nyelven, ukrán felirattal folynak, de mégsem csak a magyar ajkúaknak szólnak.

"Az a tapasztalatunk, hogy a kultúra az egyik legszebb és legbiztosabb út a nemzetek közötti távolság, olykor szakadék áthidalására"

– magyarázza.

A színházigazgató elmondja, hogy a több mint 20 színészt foglalkoztató társulat nemzetközi színtereken is megjelenik: „Bármerre járunk a világban, a kárpátaljai magyar közösséggel való kapcsolat a fő célunk. A színház autóbuszát a háború kitörésekor hadi célra át kellett adjuk, azóta saját személyautóinkkal szállítjuk a kellékeket és jelmezeket az előadáshoz.”

A színháznak sok mindenhez kell ezekben a nehéz időkben alkalmazkodnia. „Különösen a gyerekeknek szóló előadások esetében nagyon fontos szempont, hogy az előadásaink óvóhelyeken is játszhatóak legyenek, hiszen gyakoriak a légiriadók, áramszünetek. Ilyenkor színpad, fény- és hangtechnika nélkül valósítjuk meg a kifejezetten erre a célra létrehozott, interaktív meseelőadásainkat.”

A háború kirobbanása óta a társulat férfi tagjai nehéz helyzetbe kerültek. A hadkötelezettség kit erre, kit arra sodort. Mindenesetre a színészi játék jelenleg egy kárpátaljai férfi életében nem az az elfoglaltság, amit megengedhet magának. Csak kevesek esetében maradhatott meg elsődleges tevékenységként.

"Hatványozottan felerősödött a nők szerepe… Nagyon sok Zrínyi Ilona születik most Kárpátalján"

– magyarázza Sin Edina.

„A nőknek sok esetben át kellett venniük a férfiak szerepét. Nem csak a színpadon – most megannyi feladatot a nő végez el, amit eddig az apáknak, férjeknek kellett. Erre reflektálva született meg a Háztűznéző előadásunk, amelyben a férfi szerepeket szándékosan nők játsszák el.” 

Cséke Adrienn fiatal színésznőként otthonról, Beregszászról tartja a frontot. Arcán a ténynek, hogy három férfi feladatainak súlya nehezedik rá, semmi nyoma. „Bekapcsolt bennünk egy megmagyarázhatatlan ösztön, ami hatalmas erőket szabadít fel. Nem érzem, hogy jaj, fáj a hátam, többórás, nehéz cipekedés után sem.”

„A túlélésünk része ez – meséli Cséke Adrienn. – Minden napunk más, állandóan tervezni kell.” 

„Ezt éljük azóta. Az Örkény: Tótékat napról napra. Ezt a darabot játszottuk a háború kitörésekor. Az előadás groteszk világát és a háború mindent átformáló hatását a bőrünkön érezzük.”

"Új jelentést nyert számunkra az örkényi darab értelmetlennek tűnő, végeláthatatlan dobozolása. Ugyanúgy próbáljuk az életünket a megszokott mederben tartani, ahogyan a Tót család és a falu lakói igyekeztek a kisregényben ezt tenni. A legfontosabb, hogy megteremtsük az előadás lehetőségét, a többit megoldjuk"

– teszi hozzá.

Az itthon maradt gyerekek számára mentálhigiénés jellegű darabokkal és mesékkel igyekszik a társulat egy kis megnyugvást szolgáltatni.

„Pont ez a szép benne: kihámozni az igazán fontos dolgokat, megtisztítani a sallangtól és a lényegre koncentrálni” – Sin Edina pozitív életfelfogása minden mondatán egyre jobban átsugárzik. A színházzal járó munka és a két gyerek mellett sem tűnik csüggedtnek egy pillanatig sem.

A színház mind a beregszászi színészeknek, mind az egyedül maradt kárpátaljai magyar családanyáknak és gyerekeiknek is életbe vágóan fontos. Kulturális szórakozási lehetőség és ugyanakkor kapcsolódási pont az itthon maradtak számára. Hasonló sorsok találkozásának helyszíne. 

„Addig van színház, amíg van, ki játssza és van, ki nézze” – mondja Sin Edina.

Címkék: