– 2011-ben nagy hírveréssel indult a roma felzárkózási program. Mit sikerült elérni azóta?– Magyarország az EU-ban elsőként tűzte a romaügyet zászlajára. A magyar soros EU-elnökség alatt indultak el a felzárkózást célzó tevékenységek. A kormány azonban nem etni­cizálásban gondolkodott, inkább az élethelyzetek javításán. Összességében, ha az elmúlt tíz évet nézzük – akár a forrásfelhasználást, akár a hatékonyságot vesszük alapul –, a mutatók igazolják, hogy jó úton járunk. Ennek legpontosabb mérési adatai a szegénységre vonatkozó számok. Magyarországon egymillió fővel sikerült csökkentenünk a szegénységben élők számát. Ezen belül a romák foglalkoztatása 50 százalékkal nőtt meg.

– A közmunkát beleszámolva?– Nem. Ez a közmunka nélküli adat. Itthon a munkanélküliség 3,5 százalék körül mozog jelenleg, ami egy nagyon pozitív adat. A nemzeti költségvetés komoly forrásokat áldozott a szegénység elleni küzdelemre, de az EU is hozzájárult ezekhez a fejleszté­sekhez.

– Melyek a fő problémák, amelyek még maradtak?– A legfontosabb talán az, hogy egy folyamatról beszélünk. A folyamat hosszú távú eredményessége a folytatólagosságon múlik.

– Ahhoz pénz kellene – de az EU jelentős összegeket felfüggesztett. Ennek van hatása a felzárkózási politikára nézvést?– Az EU-s forrásokat manapság sok esetben egyfajta szankcionálásként kezelik. Ez érintheti a hátrányos helyzetű embereket is. Fontos, hogy időben kezeljük a helyzetüket. Azzal, hogy jelenleg nem biztosítja az EU a forrásokat, megtorpanást tapasztalhatunk. Nem tudjuk folytatni azt a munkát, amit elindítottak. Magyarország a saját költségvetéséből számottevő forrásokat fordít a hátrányos helyzetű emberekre, de az igazán nagy fejlesztéseket EU-s forrásokból kellene véghezvinni.

– Akár vége is lehet a felzárkózási programnak, ha nincs több EU-s forrás?– Mindent megteszünk a mielőbbi megállapodás érdekében. Miniszterelnök úr megerősítette, hogy a romákat, hátrányos helyzetű embereket érintő fejlesztéseket továbbra is folytatni kell. A mi politikánk ott kezdődik, hogy ha munka van, minden van. Minden fejlesztésnek a legvégső célja a foglalkoztatás kell hogy legyen. A jövőben tehát a munkahelyek teremtése és megőrzése a cél. A romákat ebben a munkaerőpiaci helyzetben erőforrásnak tekintjük. Ez egy szemléletbéli különbség a nyugat-európai országokhoz képest. A hátrányos helyzetű emberekben nem csupán a szegénységet látjuk, hanem a lehetőséget is. Az EU-s források szükségessége egyértelmű, ugyanakkor az elmúlt időszakban az intézkedéseink jó része bekerült a költségvetésbe. Egy konkrét példa erre: A Biztos Kezdet Gyermekházakat, amelyekből 172 van az országban, EU-s forrásokból hoztuk létre. A program végén ezek átkerültek a magyar költségvetésbe, kvázi intézményesítettük ezeket a szolgáltatásokat. Ugyanez vonatkozik a tanodahálózatra, amelyből 183 működik Magyarországon. Említhetném a roma szakkollégiumi hálózatot, amely hazai fejlesztésként indult, majd EU-s program keretében bővítették. Aztán bekerült a hazai költségvetésbe, és a magyar állam tovább finanszírozta.

– Hol vannak még problémák?– Több mint 140 országos intézkedés történt a hátrányos helyzetűekre irányulóan. Ennek ellenére még vannak települések, amelyek nem tudtak élni ezekkel a lehetőségekkel. Megvizsgáltuk ennek okait, és azt láttuk, hogy ezeken a településeken szakemberhiány van. Nincsenek meg a szükséges fejlesztési víziók és tervek vagy akár az a társadalmi konszenzus helyi szinten, amely ezt elősegítette volna. Ezek tudatában, célzottan, területi fókusszal összpontosítunk a szegénység elleni küzdelemre. Ebben nagy szerepet szánunk az önkormányzatok mellett a karitatív és civil szervezeteknek.

– Van-e még szegregáció az iskolákban?– A magyar jogrendszer alapján erre nincs lehetőség. Nem véletlenül alakítottuk ki az antiszegregációs intézkedéseket, amelyek megteremtik a jogbiztonságot. Szerintem e tekintetben jól állunk. A 2010 előtti időszakot nézve, a szabad iskolaválasztásból eredően és a jog hiányából következően adódhattak ilyen gondok. Örökölt kérdéskörről beszélünk, de nagyobb problémának tartom, hogy nincsen pontosan meghatározva a szegregált oktatás fogalma. Az etnikai alapú elkülönülés elítélendő és nem megengedhető. Ugyanakkor, ha egy településen egyetlen általános iskola van, és a roma lakosság száma magas, ezáltal a roma gyerekek száma is nagyobb, azt mondhatják, hogy szegregált oktatás van, pedig ez valójában nem igaz. Az igazi probléma inkább ott kezdődik, ha ezekben az intézményekben nincs minőségi oktatás, megfelelő infrastruktúrai és szaktanári ellátottság, olyan célzott pedagógiai módszerek, amelyekre a hátrányos helyzetű gyermekeknek szükségük lenne. Egy hátrányos helyzetű gyerek, ha bekerül egy iskolába, a hátrányait viszi magával.

– Az a vád éri Magyarországot, hogy korrupt módon használja fel az EU-s pénzforrásokat.  A felzárkózási program keretében történtek visszaélések?– Az ilyen megnyilvánulás számomra előítéletet mutat. Ha megnézzük a társadalmi mutatókat, amelyeket elértünk az elmúlt években, egyértelműen igazolják, hogy a források, amelyeket felhasználtunk, elérték a céljukat. Egymillióan kerültek ki a szegénységből, 50 százalékkal többen dolgoznak a romák körében, mint a rendszerváltás óta bármikor. Az EU hozzáállásában egyfajta kettős mérce működik, nem feltétlenül az intézkedések oldaláról közelítik meg ezeknek a forrásoknak a felfüggesztését, hanem ideológiai és politikai szempontból. A jó hír az, hogy a tagállamok már látják a magyarországi pozitív példákat, hívnak minket, hogy mutassuk be a követendő jó mintáinkat.

– Például?– Sepsiszentgyörgyöt vagy Szlovákiát említeném. Nyugat-balkáni országokból is érkeztek megkeresések, több kelet-közép-európai ország is vizsgálta a roma szakkollégiumi hálózatunkat.

– Ha már Sepsiszentgyörgyöt említi – a múlt héten itt zajlott egy nagy konferencia a felzárkózási politikáról. Ön és más rangos politikusok is részt vettek ezen, például Makkai Péter szociális- és munkaügyi államtitkár. Ennek a konferenciának mi lett az eredménye?– A legfontosabb szerintem az, hogy tenni akarnak helyi és országos szinten a hátrányos helyzetű emberekért. Jó érzéssel tölt el, hogy nagyon erős identitással rendelkeznek itt a közösségek. Lényeges, hogy nagy az igény a karitatív szervezetek aktívabb részvételére, az egyházak szerepvállalására. Utóbbiak kicsit későn kapcsoltak, ezt beismerik. A keresztény gondolkodásban elengedhetetlen a szegényekkel való foglalkozás. Mindenki tudja a maga szerepkörét. A feladat az, hogy ezeket összekapcsoljuk. Azzal, hogy mi Magyarországról hozzuk a pozitív mintákat, nyitottak vagyunk a partnerség kialakítására.

– Hogyan született meg a konferencia ötlete?– A helyi RMDSZ kezdeményezésére. Társult ehhez Makkai Péter szociális ügyekért felelős államtitkár, a román kormány tagja. Csatlakozott a város és a Diakónia Keresztyén Alapítvány is. Én azért kaptam meghívást, hogy hozzam el és mutassam be azokat a szakpolitikai intézkedéseket, melyeket az elmúlt tíz évben Magyarországon eredményesen elindítottunk. Ilyenek a Biztos Kezdet Gyermekházak, a tanodahálózatunk, az ösztöndíjrendszerünk.

– Érdemben mire jutottak?– Cselekvési tervet készítenek majd. Volt egy közösségi megbeszélés a térségben lévő roma vezetőkkel. Megfogalmazták, mire lenne szükségük – ez a terv fog elkészülni. Nem csupán emberi kötelességünk a hátrányos helyzetűekért tenni, hanem komoly gazdasági érdek is. Például az építőiparban rengeteg munkaerőre van szükség. Az, hogy két politikus is megjelent – egyik oldalról Makkai Péter államtitkár úr személyében, Magyarország részéről pedig én –, szintén mutatta, hogy nyitottak vagyunk az együttműködésre.

– Rosszabb a cigányság helyzete Erdélyben, mint Magyarországon?– Nem szívesen hasonlítanék össze országokat. A fejlődést önmagukhoz kell mérni. Magyarországgal szintén ez a helyzet: 2010-hez viszonyítva, amikor ember emberre támadt, és nemcsak gazdasági, hanem morális válság is volt, mondhatjuk, nagyon nagy utat tettünk meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk.

Címkék: