Az egyes villamosról leszállva alig pár méter után láthatóvá válik a magasan feltűntetett Hős utca táblája. A kellemes szellős időben egy lélek sem ólálkodik a környéken, néhány kóbormacskától eltekintve. A lakóparkba beljebb lépve félpár cipők és összenyomott kólás dobozok jelzik az emberi élet jeleit.

„Potom pénzeket kínálgatnak, miből vegyünk lakást?” – teszi fel a költői kérdést az első lakó. A nő a Hős utcában született, és azóta is ott él albérletben. Az önkormányzat 2 milliárdot kapott az állapotok javítására, de ebből egy fillért sem láttak az ott élők - mondja. „20 évvel ezelőtt ez még hawaii dizsi volt” – összegzi szomorúan.

A szemétdombokon túl bukkan fel Zita, aki harmadik emeleten lakik a komplexumban. Bottal jár, nehezen lépcsőzik, ráadásul a lépcsőfokok levizelve bűzölögnek. Elmeséli, hogy az önkormányzat újabb 1 milliárdot kapott a héten: „A másik kettőből egy fillért sem fordítottak ránk. Senki nem kapott lakást, csak olyat, amiért fizetnie kellett és senki nem kapott saját tulajdonú ingatlant."

Jelenleg a Máltai szeretetszolgálat foglalkozik a lakótelepen maradt 24 családdal. „Csak 16 millió forintig fizetik ki a lakást, még mindig úgy érzem, hogy ez kizsigerelés és becsapás” - magyarázza a nő a kialakult helyzetről.

Voltak olyan tervek, hogy felújítják a dílereknek helyet adó komplexumot, azonban a szemétdombok másról árulkodnak. ,,Felálványozták, ez 36 millió forint volt, amit ki kellett fizetni a lakóknak" – meséli Zita. Az önkormányzat közbelépése nélkül a társasház állta a költségeket.

„Arról nem is beszélve, hogy a lakások fele el volt adósodva, mert önkormányzati tulajdonban voltak, az önkormányzat pedignem fizette be a rájuk eső részt, ezért az mindig hiányzott a költségvetésből.”  Zita elmondása szerint a lakók könyvelő segítségét kérték, így derültek ki az önkormányzat által felhalmozott hazugságok.

„Megpróbálták ellehetetleníti a társasházat, hogy kiköltözzenek az emberek”

- összegzi.

Zita és az akkori élettársa 2012-ben költöztek lakásukba, ahol ma már 16 pontos zárható ajtó, és betörhetetlen tükörfóliás ablak védi az értékeket. Az asszony a saját kárán tanulta meg a leckét, többször lett betörés áldozata a komplexumban. Bár az épület manapság csendes, nem volt ez mindig így. A legrosszabb időszakban a lépcsőn nem lehetett felmenni, mert sorfalat álltak a drogosok és az elosztók - emlékszik vissza.

Pár évvel ezelőtt a rendőrség számos lakót kitelepített, de rengetegen visszajárnak az épületbe. „Mindig vannak akik visszajönnek. Kijöttek a börtönből és anyát vernek az üres lakásokba, nemrég pedig megöltek egy idős hölgyet a pénzéért" - mondja a Hős utca angyalaként elhíresült idős asszony meggyilkolásáról.

Betegségek és az anyagi helyzete nem engedte a nőnek, hogy elköltözzön. A bátorság, amivel leéli életét felbecsülhetetlen.

„Amikor későn jártam haza, mindig volt egy féltégla a kezemben. Látszott a szatyromban, hogy van benne egy fél kenyér, ezért megtámadott két részeg" - meséli. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset, így a mai napig „Haver” -nek nevezett vasrúddal óvja magát a lakásában.

„Kardos a menyecske” – mondja magára utalva nevetve.