„Egy hagyományos médium az átfutásával sokkal lassabban jut el az emberekhez, és ez a felgyorsult világ megköveteli, hogy az ember azonnal reagáljon” - vélekedett a püspök napjaink médiahasználatáról.

Ismerkedés a média világával 

Fabinyi Tamás média világával való megismerkedése, meglehetősen korán kezdődött: „Volt gyerekkoromban egy Pajtás nevű újság. Annak voltam a terjesztője.”  Ez volt az első, újsággal kapcsolatos tevékenysége. 
A gimnáziumi éveire visszaemlékezve elárulta, hogy gyakran került kellemetlen helyzetekbe édesapja hivatása miatt. „Édesapám lelkész, és ez a 70-es években egy bélyeget jelentett”
Ezekben az években kezdtek el tanárai felfigyelni tehetségére, melynek köszönhetően egyre gyakrabban írt az iskolaújságba. „Ebben a közegben az, hogy én az iskolaújságba írtam, egy kitörési lehetőséget adott. Ez volt az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy nem vagyok megbélyegezve.”
Az egyházi kommunikációval mélyebben az egyetem alatt kezdett el megismerkedni, ahol a teológia mellett ezt választotta mellékszakjának. Ekkor már eldöntötte, hogy lelkészi hivatása mellett szeretne a médiával is foglalkozni.
Miután hazatért Németországból, ahol doktori címet szerzett, 1998-ban a Duna TV felkérésére belecsöppent a műsor szerkesztés világába. 
Ezekben az időkben a Duna TV nézettsége sokkal nagyobb volt, mint napjainkban. Különösen sokat jelentett a csatorna a határon túli magyaroknak, hiszen sok esetben ez volt az egyetlen közvetlen kapcsolatuk az anyaországgal.
„Amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.” 
Fabinyi Tamás fülében gyakran csengett ez a Bibliai idézet, amikor a stúdió felvételek elkészítését követően az utcán sétálva nézte a házakat, és a tetöjükön található parabola antennákat. A fülbe súgott mondat, amit a stúdióban egymásnak suttogtak, az a háztetőkről tovább sugárzott az erdélyi és kárpátaljai magyarság számára. 

A küzdelmes keresztény élet a közösségi médiában 

Az egyházak életében is egyre fontosabb szerepet játszik a közösségi médiában való jelenlét. Fabinyi Tamás erről úgy nyilatkozott: „Ott vannak az emberek. Az egyháznak az emberek után kell mennie.” Mivel a nyomtatott sajtó jelentősége rohamosan csökken, ezt a közösségi média segítségével tudják elérni. 
Az aggodalmakra, miszerint a közösségi médiában könnyen „mélyre lehet süllyedni” úgy reagált, hogy ezt a nyomtatott sajtóban ugyanolyan egyszerűen meg lehet tenni.
Hasonlatként megfogalmazta, hogy habár a Római Birodalom úthálózatának káros hatásai is voltak, hiszen azon az úton mentek háborúzni, a keresztények mégsem építettek új utakat amikor misszióra mentek. „Eszközként lehet használni a közösségi médiát, csak oda kell figyelni, hogy ne fertőzzön meg, és valami mást tudjunk kínálni.”
Fontosnak tartja, hogy ne csak a jó oldalát mutassák meg az evangélikus egyháznak, és a keresztény életnek, hanem beszéljenek a saját gyengeségeikről, és ne rejtsék véka alá a hívő élet nehézségeit sem.
„A keresztény életről akkor beszélünk hitelesen, ha elmondjuk, hogy ez egy küzdelmes élet. Becsapás és agymosás lenne, ha azt mondanám, hogy neked csupa mosoly lesz az életed, hogyha hívővé válsz.”
Nem szerencsés az sem, ha más egyház rovására fényezzük a saját egyházunkat és közösségünket. „Nem szabad a saját egyházunkat túlértékelni, mert egy piaci termékké válna, és az nem méltó az egyházhoz”

Nehéz téma, hogy egy egyházi személy hogyan tudja elválasztani, hogy mit posztol a hivatalos, és mit a privát oldalára. Fabinyi Tamás, habár mindkettő oldallal rendelkezik, magánszemélyként is a püspöki oldalát használja.
„Mindig egy vékony mezsgye, hogy amit leírok, az egy magánemberként megfogalmazott vélemény, vagy az evangélikus egyház hivatalos véleménye”

A püspök úr szerint mindenkinek joga és kötelezettsége bizonyos mértékig foglalkozni a politikával. Ahogy Jeremiás könyvében olvashatjuk: „Munkálkodjatok annak az országnak a jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.”
Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a határ a pártpolitika. „Egyéni szimpátiám lehet, sőt kell is, hogy legyen, mert ugyanúgy polgára vagyok ennek az országnak, de nem lehetek megosztó.”