- Hogyan dolgoznak a kínai munkások napi 26 órát?

- ???

- Két órával korábban kelnek fel.

A fenti vicc egy magyar weboldalról származik. Az persze, hogy mennyire vicces, megkérdőjelezhető, de remekül rámutat egy, a kelet-ázsiaiakkal kapcsolatos sztereotípiára. A közvélekedés szerint az ázsiaiak intelligensebbek, szorgalmasabbak és a munkabírásuk is nagyobb, mint másoké. Ezzel együtt viszont zárkózottabbak, hidegebbek és kevésbé szerethetőek is.

Az amerikai társadalmat kíméletlenül kifigurázó rajzfilmsorozatban, a Family Guy-ban például többször előkerül az okos, de személyiséget nélkülöző ázsiai képe - túljátszott, ironikus formában, mintegy görbe tükröt tartva az emberek elé. 

Az intelligencia és a motiváció kérdésköre meglehetősen gyakran megjelenik a különböző etnikumokról alkotott sztereotíp elképzelésekben. A kelet-ázsiaiak, főként a nyugatra bevándorlók, gyakran szembesülnek az úgynevzett “model minority” (példa kisebbség) sztereotípiával: ez alapján ők példaként szolgálhatnak a többi bevándorló csoport számára, hiszen remekül megbirkóznak a kihívásokkal, sikeresek az akadémiai és az üzleti életben.

Azt gondolhatnánk, hogy ez egy pozitív előítélet (főleg a többi kisebbséggel kapcsolatos, zömében negatív felhangú vélekedéssel szemben), de valójában ennek is több káros hatása van. Ilyen például az, hogy az ázsiai származású diákok mentális problémái nagyobb eséllyel maradnak láthatlanok vagy kerülnek elhanyagolásra, csupán azért mert a közvélekedés szerint őket nem érintik ezek a problémák.

A sztereotípiákon túl viszont bizonyos felmérések is azt mutatják, hogy a kelet-ázsiai diákok jobban teljesítenek. A PISA (Programme for International Student Assesment) egy háromévente megírásra kerülő nemzetközi teljesményfelmérési program. Részt vesz benne a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) minden tagországa. A tesztet 15 éves diákokkal végzik, akiknek tudását három területen mérik fel: alkalmazott matematika,alkalmazott természettudományos tudás és szövegértés. A PISA felmérésben a kelet-ázsiai országok rendszerint élen járnak: a legutóbbi, 2018-as felmérés első három helyén Kína, Tajvan és Korea állt, őket pedig Japán követte.

A jobb iskolai teljesítményhez vezető tulajdonságok a kutatások szerint alapvetően három faktorra csoportosíthatóak: kognitív képességek, társadalmi helyzet és tanulásra tett erőfeszítések.

A kollektivista társadalom

A felmérésekből azonban az is kiderül, hogy az első kettőben nincs jelentős különbség az európai és az ázsiai diákok között, tehát igaznak tűnik a sztereotípia: az ázsiaiak többet és keményebben dolgoznak. De hogyan lesz egy gyerekcsoport szorgalmasabb, mint a többi?

Ahhoz, hogy a  kérdésre választ kapjunk, célszerű megvizsgálni magát a társadalmi beilleszkedést, amiben a gyerekek élnek. 

A nyugati társadalmak többsége, köztük a magyar is, individualista: ebben a kultúrában az egyén áll a központban. Az emberek saját magukat nem a csoport tagjaként, hanem különálló, független entitásként kezelik. Ezekben a kultúrákban nagy motivációs erővel bír a kiteljesedésre, kreatív önmegvalósításra irányuló vágy. Ez a sikerről alkotott társadalmi koncepcióban is megjelenik: a siker mérőfoka nem a társadalom, hanem az egyén jóléte.

A kelet-ázsiai kollektivista társadalmakban ezzel szemben az egyén első sorban a csoport tagjaként határozza meg magát: egyfajta kölcsönös függőség látható a társadalom tagjai között. A kollektivista kultúrákban a társadalom egységének kiemelt szerepe van: az egyén célja ehhez az egységhez való hozzájárulás, ennek fenntartása. Emiatt a siker meghatározása is inkább a társadalom jóléte, nem az egyén kiemelkedése.

A kulturális különbségekből adódóan az ázsia szülők nevelési stílusa is más, mint az európai társaiké. A individualista társadalmakban az ázsiai szülőket gyakran állítják be túlságosan szigorúnak és sokat követelőnek - a valóság azonban ennél összetettebb. 

A Keleti nevelés

A kínai családok esetében például megfigyelhető a konfuciuszi filozófia nevelésre gyakorolt hatása: ennek központi eleme az tanulás, autoritás tisztelete és a szülők iránti elkötelezettség. A másik oldalról viszont a filozófiai irányzat szerint a szülőnek kötelessége a gyermeket szeretettel nevelni és “kormányozni”. A közvélekedéssel ellentétben az ázsiai szülők nem feltétlenül akarják kontrollálni a gyereket: inkább a másokkal való harmonikus együttélésre akarják nevelni őket.A keleti szociális normák szerint a harmónia fenntartása együtt jár bizonyos elvárásokkal: ilyen a felelősségteljes viselkedés és az érzelmek kimutatásának korlátozása.

Az érzelemmentesség a szülői gyakorlatokban is megjelenik: egy 900 fős mintával végzett kérdőíves kutatás szerin például az ázsiai-amerikai középiskolások a szülői szeretetet és elfogadást nem a verbális szeretetkifejezésen, hanem instrumentális segítségnyújtáson és áldozatokon keresztül érzékelik.

Egy fókuszcsoportos felmérés során az ázsia-amerikai középiskolások arról számoltak be, hogy azokból a dolgokból, amiket a szüleik tesznek értük “egyszerűen tudják” hogy fontosak a szüleiknek. A nyugati kulturában élő fiatalok egyrésze azonban egyfajta belső konfliktusról is beszámolt: az ázsia-amerikai kamasz lányok például az euro-amerikai és az ázsiai anyakép diszkrepanciájával küzdenek. Még az előbbi esetében a melegség és a gyermekhez való közeliség dominál, az utóbbi inkább az idősebbek iránti tisztelet kulturáján alapszik.

Ennek ellenére tévedés lenne azt gondolni, hogy az ázsiai szülők nem "jó" szülők: ez nem igaz, sőt, sok szempontból jobbak, mint az európaiak.

Például ameddig Magyarországon és a nyugati társadalmakban állandóan elhagzó kifejezés a "nem szabad", addig Ázsiában relatíve kevés dologtól  a gyerekeknek. Ha egy gyermek rosszalkodik vagy veszélyes dolgot művel, a szülő csupán valami mással eltereli a figyelmét.Az ázsiai felfogás szerint ugyanis a tiltás meggátolhatja a gyermek érdeklődését a világ felfedezésében.

A szülők természetesen felhívják a gyermekük figyelmét a veszélyekre, és hogy mit kell elkerülniük, de senki, semmilyen tiltást nem alkalmaz. Azt vallják, hogy emiatt a jövőben ezek a gyerekek sokkal kreatívabban fognak gondolkodni, képesek lesznek egyéni megoldásokat.

Emellett a szülők, pont a kollektivista társadalom miatt, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanítsák a gyerekeiket együtt élni másokkal. 

Az ázsiai kultúrában nagyon fontos, hogy tiszteljék a másik embert, állatot, a természetet, és hogy képesek legyenek az érzelmeiket kontrollálni. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem okoz nekik nehézséget más emberekkel együtt élni, segíteni őket, és már idejekorán megtanulják, hogy ne helyezzék az önös érdekeiket mások elé. Kínában az emberek hisznek abban, hogy ez a megközelítés nagyon fontos a harmonikus társadalom működéséhez.

Ezek mind azt segítik elő, hogy a gyerekek szorgalmasak és önállóak legyenek, ami önmagában kódolja a jó iskolai teljesítményt is.

 

Címkék: