Ahogy az ismert közhely szól, az ember mindig kommunikál. Egész tudomány- és iparág épült a kommunikáció köré, a vállalatok óriási összegeket költenek rá. A szót egyre szélesebb körben használjuk, valós jelentését azonban kevesen ismerik.

„Ez egy ősrégi, szakrális kifejezés” - hangsúlyozza Balog Zoltán, aki elmondja, hogy a szó valódi jelentése a kölcsönösség. A communitas a közösségre, a communia pedig magára a szentáldozásra utal. Bár a köznyelvben a marketing és önreprezentáció terén használják a kifejezést, az egyházban ennél sokkal mélyebb tartalma van. „Különösen a mi egyházunkban, ahol a szónak és verbalitásnak kiemelt a jelentősége. Isten szava áll a középpontban.”

Balog Zoltán az egyházi kommunikációról beszélve egy személyes emléket idéz fel. Amikor Helmut Kohl temetésén vett részt, Clinton elnök tartotta a legemlékezetesebb beszédet a ravatalnál. „Azt mondta, Kohlnak azért vagyunk hálásak, mert azt közvetítette, hogy a politikában azon dolgoknak van értelme, amik túlmutatnak rajtunk. Amik nem ránk vonatkoznak. Megtanította nekünk, hogy olyan dolgokat hajtsunk végre az életben, amik többek, mint mi vagyunk.”

Az egyház saját magával szemben támasztott igénye, hogy mutasson túl önmagán. A teológia és a hit is úgy fogalmaz, hogy az egyház mindig másokért van. „Én nem nagyon találok más szervezetet, aminek az öndefiníciója az, hogy én nem vagyok fontos.” Ez az önmagunkon túlmutató önkép nem csak a közösségek, de az emberek személyes életében is jó, ha ott van- véli a püspök. „Jézus is azt mondja a tanítványainak, hogy úgy ragyogjon a ti világosságotok, hogy lássák az emberek a ti jó cselekedeiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

„Amikor arról beszélünk, hogy hogyan kommunikáljon az egyház, akkor mindig azt mondom, hogy csak akkor tudunk kifelé beszélni, hogyha bent is történik valami.” Ennek kapcsán korábbi élménye jut eszébe. Fiatalkorában az NDK-ban tanult teológiát, ahol állandóan áruhiány volt. Egyszer hazafelé menet egy hívogató kirakatot látott meg. Tele volt sajtokkal, gyümölcsökkel, kolbásszal. „Örömmel mentem be, tudtam, hogy a családom nagyon boldog lesz, hogy ilyen finomságokat viszek haza, amiket máshol nem lehet kapni.” Az üzletbe lépve azonban azt látta, hogy a polcok teljesen üresen állnak. Csalódva kérdezte: akkor mi van a kirakatban? „Műanyag.”- szólt a válasz.

Az egyházban is sokszor megvan a kísértés, hogy olyat közvetítsen, ami valójában hiányzik. „Az üzenet pedig nagyon egyszerű. Ez a világ Isten nélkül elveszett.” Az állítás szembe helyezkedik a progresszív törekvésekkel, ami szerint a kereszténység is együtt kell haladjon a modernitással, fel kell zárkózzon, különben lemarad. „Ehhez képest mi azt valljuk, hogy az eredeti állapothoz, Istenhez kell visszatalálnia az embernek, hogy megtalálja élete beteljesedését.”

Az elvek és értékek nyílt közvetítésében azonban van még fejlődni való. Balog Zoltán szerint az egyházakat egyfajta megszeppentség jellemzi, ha közéleti kérdésekben kell állást foglalni. „A múltra hivatkozva sokszor előfordul, hogyha a keresztények mondani akarnak valamit, azt felelik nekik: jobb ha hallgattok. Pedig a hitbéli meggyőződésünkből sok más, gyakorlati dolog is fakad. Az életnek a védelme, a tudomány szabadsága, a gazdaság erkölcse, az oktatás tartalma és minősége, az emberi méltóság mind ebből következnek.” A püspök szerint kiemelt figyelmet kellene fordítani arra, hogy a szakmai nyilvánosságban és a közéleti párbeszédekben is jelen legyen az egyház. „Minden igaz hitből előbb-utóbb kultúra fakad. De az a kultúra, ami elveszti kapcsolatát a hitnek a lényegével, kiüresedik.”

Egyesek megkérdőjelezik, miért célja a reformátusoknak, hogy ezeken a területeken is érvényesüljenek. Balog Zoltán elmondja, hogy egyfajta naivitás őt is jellemezte a rendszerváltáskor. Nem értette, miért kell ennyi új helyre benyomulni.  „Hitvallóként, kívül maradva mondjuk el az üzenetünket, aztán majd jön hozzánk, aki akar” - gondolta. „De az a tapasztalat, hogy nincs légüres tér. Mindig van ott valaki. Ha nem mi, akkor majd más.”

A püspök szerint a szocializmus megszűnésekor olyan új ideológiák és szellemi tartalmak kezdtek begyűrűzni, melyek nem tettek jót a magyar nemzet fejlődésének. „Ha a keresztény gondolatnak nincs meg ez a fajta offenzív hozzáállása, majd jönnek helyette mások. Ez már a nyelvhasználatunkban is erőteljesen látszik. A hétköznapok világából kezdenek eltűnni az olyan szavaink, mint a kegyelem vagy a bűnbocsánat.”

A kereszténységgel sok eszme versenyzik manapság. A vallási- szellemi piac kínálata széles, az emberek saját ízlésük szerint válogatnak. Az azonban jól látszik, hogy óriási az igény arra, hogy valaki választ adjon az élet nagy kérdéseire. Az a közösségi összetartás, ami korábban igazodási pontot nyújtott a táradalomban, mára elveszett. A lelki segítséget a legtöbben pszichológusoktól és coachoktól várják. „Ebben a közegben kell a legerősebben kommunikálnia az egyházaknak, annak a legmélyebb értelmében. Meg kell küzdenünk a lelkekért.”