A partygate-botrány decemberben robbant ki Nagy-Britanniában. Boris Johnson miniszterelnök rezidenciáján, a Downing Street 10-ben a szigorú koronavírus korlátozások kellős közepén partikat tartottak. Az első hírek arról számoltak be, hogy a kormányfő nem vett részt a partikon, mint később kiderült később ez tévedés volt. A címlapokon hetekig a konzervatívok számára kínos partygate-botrány tarolt. Az ügyben vizsgálat indult, amiből kiderült, hogy a kormányfő és közvetlen környezete többször tartottak összejöveteleket más hivatali épületekben is. Miközben a korlátozások az otthon elhagyást csak indokolt esetben, munkavégzés céljából engedélyezték. 

A botrány hatására Johnson négy magas beosztású munkatársa lemondott. A YouGov által február elején közzétett közvélemény-kutatás szerint a brit választók 63 százaléka támogatná maga Johnson távozását a kormányfői székből. A konzervatív párti frakció több tagja bizalmi szavazást kezdeményezett Johnson ellen, de a képviselők kivártak a jelenleg is zajló civil és rendőrségi vizsgálat eredményére. 

A toryk támogatottsága jelentősen megolvadt. Egy decemberi időközi választási vereséget is el kellett könyveljenek egy számukra jelentős körzetben. A Politico által februárban közzétett felmérések alapján a Munkáspárt 8 százalékkal vezet a kormánypárt előtt. Miközben a májusi önkormányzati választások vészesen közelednek, ahol a várakozások szerint a konzervatívok jelentős veszteségekkel számolhatnak. 

„Nagyon hamar itt lesznek a májusi választások, így az ügy kínos a konzervatívoknak. Sok szavazót vesztettek ezzel” 

- mondta Philip Plickert.

A brit parlament képviselői elkezdték összegyűjteni az aláírásokat a bizalmatlansági indítvány benyújtásához. Boris Johnson nehezen tudott menekülni a kérdések elől a brit parlament alsóházában. Már temették a brit miniszterelnököt. 

Akkor jött az Ukrajnai háború, és minden változott. 

Az orosz invázió azonnal felkavarta a nemzetközi kapcsolatokat. A britek már egy ideje fegyverekkel támogatták Ukrajnát, a hírszerzésük pedig nem tévedett, hogy támadás fenyegette az országot. Az oroszok elleni szigorú gazdasági szankciókat pedig a brit Munkáspárt is támogatta. „A brit embereket jobban érdekli, hogy melyik orosz oligarchának foglalták le a villáját Londonban” – fogalmazott Philip Plickert. Ezzel egy csapásra elterelődött a figyelem a partygate-botrányról és a pártok képviselői is véget vetettek a bizalmatlansági indítványnak. „kimondottan proaktívan viselkednek, rengeteg fegyvert küldenek a Baltikumba, Ukrajnába és Lengyelországba. A vezetés nem fél cselekedni, hasonló volt a helyzet a balkáni és iraki háborúk során.”

Negyvenéves hasonlat

Egy háborús válság már nem egy angol miniszterelnököt húzott ki a harapófogóból. Amikor 1982-ben az argentin katonai junta megtámadta a brit fennhatóság alatt álló Falkland szigeteket, az akkor még népszerűtlen Margaret Thatcherre hárult a feladat, hogy kezelje a konfliktust. A háború előtt a gazdasági reformok és az ezeket követő recessziók miatt a konzervatív párt népszerűsége igen alacsony volt. Az akkori felmérések szerint a párt népszerűsége 29 és 32 százalék között ingadozott. A győztes háború után egy évvel, 44 százalékot hozott Margaret Thatcher és pártja. 

A krízis első heteiben az ellenzék nem támadta a Johnson-kormányt. De ez a helyhatósági választások közeledtével és az orosz-ukrán konfliktus elnyúlásával megváltozott. A partygate-vizsgálatokban eredmény született és a miniszterelnököt megbírságolta a rendőrség. Ilyenre még soha nem volt példa az Egyesült Királyságban.

A Munkáspárt vezetője, Sir Keir Starmer szerint „Boris Johnson és Rishi Sunak (pénzügyminiszter) megszegték a törvényt és sorozatban hazudtak a brit közvéleménynek. Mindkettőjüknek le kell mondania."

Boris Johnsonnak és Rishi Sunak azonban nem akarnak lemondani. Mindkét politikus arra hivatkozott, hogy az események után „még elkötelezettebbek lettek”. 

Viszont ezt az elkötelezettséget egy bizalmatlansági eljárás könnyedén semlegesítheti.

Címkék: