„Nagyon sok olyan lány van, aki szeretne focizni, de otthon ellenzik, mondván, hogy ez nem egy női sportág, inkább menjen modellnek” – meséli Papp Dávid, a diósgyőri csapat asszisztensedzője.

Napi két edzés és szakadatlan kitartás: ezt jelenti női focistának lenni Magyarországon. De vajon mennyire reális egy fiatal lány jövőképe profi futballistaként?

„Akik Magyarországon tehetségesnek számítanak, azok külföldi viszonylatban egy átlagos szintű játékos szintjén vannak” – magyarázza a szakember.

A pályán rakétaként kilövellő lányok azonban megállíthatatlannak tűnnek.

„Néha belefáradok ebbe az életvitelbe” – mondja Jánoska Dorina, a Puskás Akadémia játékosa. A fiatal lányt semmi, többek között egy térdműtét sem tántoríthatta el az életcéljától, 2-3 hónap kihagyás és rehabilitáció után ugyanolyan lendülettel vetette bele magát az edzésekbe. „Nagyon nagyok az elvárások. Magamtól, családomtól és persze az edzőimtől is” – teszi hozzá.

Dorina családja teljes létszámmal drukkol a pálya szélén. Feszült megszólalásaikból olykor elégedetlenség, máskor pedig büszkeség sugárzik.  

"Minden meccsemet megnézik. Anyu, apu és a 23 éves bátyám is. Sokkal jobban játszom, ha tudom, hogy ők ott vannak"

– meséli a lány.

Dorina előbb tanult meg labdát vezetni, mint olvasni. Egy exfocista apukával és egy hobbifocista báttyal nem is olyan váratlan ez.  A lány, mióta az eszét tudja, a női válogatott tagjaként akar játszani külföldön, de ehhez nem elegendő csupán jól szerepelni egy meccsen vagy tehetségesnek lenni.

„Ezeknek a lányoknak nem volt gyerekszobájuk” – magyarázza az egyik focista anyuka a sportolók szigorú életvitelére utalva.

Dorina a győztes meccs után vidáman, a fáradtság minden jele nélkül ecseteli, hogyan zajlanak a mindennapjai. Felnőttes céltudatossága mögül most sem bukkan fel sok egy tinédzser lány vonásaiból. Szórakozás, pihenés, magánélet – csak mint említésre majdhogynem méltatlan kifejezések jelennek meg a fiatal futballista életében. Amikor nem meccset játszik vagy edz, Dorina általában tanul.

„Ha nem focista, akkor fizioterapeuta szeretnék lenni” – mondja. Akármilyen keményen igyekeznek ugyanis, semmi garancia nincsen arra, hogy profi sportolóvá válhassanak.

„Bármi történhet, így kell a B opció” – meséli. Dorina nagyra becsüli a felcsúti Puskás Akadémiát: „Itt minden lehetőség adott. Semmilyen bánásmódbeli különbség nincs a fiúkhoz képest”.

 A csapatok nemcsak a lányok testi, hanem lelki egészségére is figyelmet fordítanak mentálhigiénés és pszichológus szakemberek segítségével.

A DVTK U19-es csapatának erőnléti edzője, Markó Tímea szerint a közösség is fontos része a sportnak.

"Néha úgy érzem, nem csupán az edzőjük, hanem anyjuk helyett anyjuk is vagyok a lányoknak"

– meséli, hozzátéve, hogy szinte minden hétvégén van meccsük, így kevesebb idő jut a családra.

„Összesen nyolc női futballakadémia van az országban. Ezekből a csapatokból áll össze a bajnokság” – magyarázza Papp Dávid. Mivel így kevés a csapat, nem kétszer, mint a fiúknál, hanem mindenki négyszer játszik egymással.  

„Bár a női labdarúgás még gyerekcipőben jár Magyarországon, ki fogja forrni magát. A lányoknak van lehetőségük a felnőtt csapatba bekerülni, és profi szinten játszani” – bizakodik Markó Tímea.

Dorinának is ez a célja. Szabadidejéről beszélve megemlíti, hogy az otthoni, vidéki barátaival már nem nagyon tartja a kapcsolatot, és nyáron, az edzőkkel előre lefixált háromhetes nyaraláson kívül igazából nincsen szünet a fociban. Elmondása szerint azonban ez neki nem lemondás: nem hiányzik semmi az életéből.

„A foci az első. Ezt szeretem a legjobban csinálni” – összegzi.

Címkék: