Kiss Noémi magyar írónő, műfordító, kritikus. Gyermekkorában még a sport világában képzelte el jövőjét, élsportoló úszó fiatal tehetség volt, sportosztályos iskolába járt. Több könyvében, legutóbbi Sovány angyalok regényében és a Balaton című novellás kötetében is téma a 80-as évek sportja, a könyvek több nyelven is megjelentek.

Testnevelőtanára az olimpiai bajnok edző, Selmeci Attila volt. Az ő javaslatára igazolt a Spartacus Úszóklubba, ami a legjobb úszóklub volt akkoriban Magyarországon. 

Tehetséges fiatal lévén hamar bekerült az elit csapatba. 1983-88 között versenyzett a klub színeiben, Egerszegi Krisztinával edzőtársak voltak. Edzőjük az a Turi György volt, aki azon túl, hogy számos olimpiai bajnokot segített sikereihez, a bántalmazásairól hírhedt napjainkban. Sajátos edzésmódszere - a testi és lelki fenyítéssel kiegészült oktatás – a mai napig meghatározó Noémi életében.  

Az élsport rendkívül fontos társadalmilag. A sportolók a legkedveltebb emberek, sokak példaképei és hazánkban legtöbben valamelyik sportág rajongói. Emellett állami érdek az élsport, a kormány kiemelten sok pénzt fektet bele, cserébe komoly eredményeket vár el. „Szükség lenne, hogy megtisztuljon a sport. Fontos, hogy a szülők nyugodtan vihessék gyerekeiket sportolni vagy élsportolni. Ők is nagyon várják az eredményeket és sajnos nem mindig kíváncsiak arra, milyen áron jönnek a sikerek.” -mondja Kiss Noémi.

A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) több, mint 30 embert hallgatott meg Turi György edzésmódszereiről és az őket ért bántalmazásokról. A szövetség elrendelésére egy bizottság vizsgálja ki Turi ügyét, ami jelenleg is folyik.

Szepesi Nikolett, bronzérmes Európa-bajnok úszó Én, a szexmániás című könyvének 2013-as megjelenése után a fogadtatás ugyan még felemás volt (többen az Úszó Szövetségben nyilatkozatot írtak alá ellene), de később Szepesi vallomásai igazi lavinát indítottak el az úszóvilágban. A könyvben mesélt az edzői atrocitásról és felfedte, mi zajlik Turi György személye körül a Spartacus Úszóklubban. Őt követően, idén ősszel Cseh László nyilatkozott a testi és lelki terrorról, amit sportolóként átélt. Cseh után számos sorstársa, sikeres úszók törték meg a csendet ez ügyben.  Kozma Dominik, Dara Eszter, Szilágyi Liliána, Risztov Éva, Bernek Péter  is felszólalt a hosszas hallgatás után.  „Azért volt számomra is megdöbbentő és drámai Nikolett könyvének olvasása, mivel minden szereplőt ismertem. Bár a leírtak 10-15 évvel később játszódnak, de a szereplők és az edzői módszerek ugyanazok. Akkor szakadt fel bennem, min mentem át. Már a mi időnkben megjelent az, ami az ő idejében is még mindig tartott, a bántalmazás, a mindennapos verés és a lelki terror. Az úszónők testére, külsejére tett állandó megjegyzések. Szepesi Nikolett leírta azt, amit én elnyomtam magamban, minden úszótársammal együtt.” – meséli Kiss.

A Magyar Úszó Szövetség megígérte, hogy a Turi- ügyben meghallgatott érintettek, ha igényt tartanak rá, kapnak pszichológusi segítséget a múlt feldolgozásához.  „Most zárult le a vizsgálat. Itt  kiderült, hogyan zajlott az edzések mindennapjaiban a módszeres bántalmazás. Kiderült az is, hogy sok egykori sportolónál a mai napig kihatnak az életükre, mindennapjaikra Turi bántalmazásai” - mondja Kiss Noémi.

Kiss szerint érthető, hogy több tucat úszó több év, évtized után szólal csak fel a fiatalkori uszodai élményeiről. A szülők csupán az ajtókig kísérhették el a gyerekeket, az uszodába nem tehették be a lábukat. „Az uszoda egy zárt világ, a klub keretei belül maradt minden, erről soha senki nem beszélt, titkosított dolog, tabu volt.” – mondja Noémi. A szülők tisztában voltak azzal, hogy kemények az edzések, mivel rengeteget edzettek a gyerekek és sikeresek is voltak az úszóversenyeken. A bántalmazás része azonban nem volt érzékelhető számukra. „Amikor hazamentél, nagyon szégyellted, hogy kaptál testi vagy lelki fenyítést az edzésen, mert az azt jelenti, hogy nem teljesítéttel elég jól. Tehát erről nem beszélgettél a szüleiddel, nem voltál rá büszke.” - folytatja. Sorstársaival, az úszó fiatalokkal beszélgetett Kiss csak erről. „Ez egy zárt rendszer, egymást támogattuk Turival szemben, volt szolidaritás. Gúnyolódtunk az edzőn.” - mondja.

Noémi nem élt meg szexuális zaklatást, legrosszabb élményei az edzők által őt ért lelki bántalmazások voltak. „Azt gondolom, hogy ezt nagyon sokáig hordja magában az ember. Az önértékelésben okoz gondot és sose hiszed el, hogy elég jó vagy és jól teljesítesz. Mindig azt keresed miben hibáztál. Én a sikernek sem tudok örülni.” - mondja. Elmondása alapján hiába vagy csúcstartó vagy hiába írsz meg egy könyvet, mindig ott van a következő elérendő cél vagy feladat és sosem vagy elégedett. 

Emlékei szerint Turi a fiúkat keményebben és szisztematikusabban verte, a lányok inkább papuccsal kaptak, aminek aztán ott volt a fenekükön a nyoma. A verés helyett gyakran volt rengeteg békaügetés és iszonyatosan megerőltető ráedzések. Újra és újra le kellett úsznod az adott távot és kemény fizikai fájdalmaid voltak, meséli. „Az a lényege a bántalmazásnak, hogy ismétlődő, mindennapos.” - mondja. Így komoly lelki sebek keletkeztek a fiatal úszókban. 

A 80-as években még egyáltalán nem volt pszichológiája az úszásnak. Az volt az úszás filozófiája, hogy minél többet úsztatni és minél keményebben. Felkészülési ciklusban ember feletti kilométer mennyiséget kellett edzeni.

„Ez természetes része volt, erről senki nem beszélgetett. Nekem személyesen amúgy is problámám volt a beszéddel, amikor annak idején abbahagytam az úszást, nem tudtam megszólalni fontos helyzetekben. Soha nem volt  pszichológusa az úszónak, ha problémája van, ha rossz az eredménye, akkor még keményebb edzések jöttek – ez volt  a Kádár-rendszer módszertani válasza, még nagyobb fenyítés jött. Nem pedig az, hogy dolgozzuk fel, miért úsztál rosszul egy versenyen, vagy miért váltottál a pályán rosszul vagy miért nem ment az edzés” - mondja Kiss Noémi. Gyerekként nekem mindez az uszoda világához tartozott, folytatja.

Iszonyat nehéz körülmények között edzettek, nagyon kemény edzésnapló nyomán. Délelőtt 2-2,5 órát úsztak, amit délután szintén 2-3 óra edzés követett. A szombatok sem voltak tréningtől mentesek. Az élsportoló úszóknak évente csupán 4 hét pihenőjük van. „Az motivált, hogy ez egy mindennapos taposómalom. Nincs olyan, hogy kihagysz egy napot, nem mész edzésre, mert akkor tönkremegy az egész. Így ez az opció fel se merül benned, ha ebben élsz, hogy ki lehet szállni.” - mondja Kiss. Szerinte ennek a feldolgozatlansága szintén probléma. Mai napig hordozod magadban.

Turinak a kemény edzésnaplóval, a fenyítésekkel, a megterhelő büntetőfeladatokkal jöttek az eredmények. Fel se merült benne, hogy más módszerek is vannak. Szécsi Tamás, az úszópápa hasonló Turihoz, róla is tudni, hogy testi fenyítéssel edzette a gyerekeket. „Mindig félve mentem edzésre, habár eredményes voltam.” - meséli Kiss. 

Országos versenyeken kiemelkedő sikereket ért el, de az élsportolói karrierhez világsikerek kellenek, így Kiss Noéminek 14 éves korában véget ért az úszókarrierje. „Engem nem befolyásolt a döntésben az edzői hozzáállás, a lelki bántalmazás. Szerintem az úszók többsége nem ezért hagyja abba, hanem mert nem olyan eredményesek. Annak ellenére, hogy ilyen kemény edzéseink voltak. Egyszerűen annyi munka volt az úszásban, hogyha nem voltál nemzetközi szinten jó, akkor egyszerűen nem érte meg a sok áldozat.” -mondja Kiss.

Kiss Noéminek az a véleménye, hogy egy-egy olimpiai arany mögött több tíz másik csapattárs is van, akik ugyanúgy átélték a kemény edzéseket, mint például  a 80-as években. Fontos annak a 49 úszó fiatalnak a sorsáról is beszélni, akiből nem lett Egerszegi Krisztina. „Amikor részese vagy egy ilyennek, akkor hajlamos vagy a jót és a szépet előtérbe helyezni. Én mindig büszke voltam arra, hogy úsztam a Spartacusban, arra meg főleg, hogy Egerszegivel együtt.”-mondja.

Az úszókarrier befejeztével, továbbra is kiemelkedő fontosságú volt Noémi számára, hogy sportoljon. Vízilabdázni kezdett. Bekerült a csapatba, ahol teljesen más volt a pszichodinamika, mint az úszóedzéseken. Egy nap egy edzés, fele játék. Sokkal könnyebb volt megfelelni ennek.

Az úszáshoz való viszonya jól alakult sorstársaihoz képest a fiatalkorában ért atrocitások ellenére.

Kissnek kellett egy év, mire újból belépett egy uszoda területére élsportolói karrierje után. „Mai napig, ha belépek egy uszodába, mindig visszajönnek a rossz emlékek a klór szagától” - mondja. Ennek ellenére szeret úszni – főleg a Dunában - és a gyerekei is úsznak. A világbajnok úszó, Egerszegi Krisztina másképp élte meg mindezt, ő többször azt nyilatkozta, hogy még a Balatonban sincs kedve úszni és már nem úszik többé. Az úszáson túl Kiss Noémi a mai napig rendszeresen fut, lovagol és nagyon szeret sportolni, a teste kívánja, hogy valamilyen mozgás legyen része a mindennapjainak.

Az úszás után az írásban találta meg önmagát. Úgy gondolja, hogy közvetlen a viszony e kettő terület között. A hosszútávúszásban (200 mell, 200-400 gyors) is nagyon kitartónak kell lenni, pont, mint az írásban. Ahhoz, hogy hosszabb dolgokat le tudjon az ember írni, vagy akár egy regényt, ahhoz órákig kell foglalkoznia vele és elmélyülni kitartóan, mondja. A kelet-európai útikönyvét (Rongyos ékszerdoboz, Magvető Kiadó, 2018) évekig írta, vagyis fontos, hogy mindig és mindig vissza tudjon menni az ember egy adott helyre és hajlandó legyen olvasni hozzá rengeteget. Ez olyan Kiss szerint, mint felkészülni egy versenyre, mindig és mindig újra úszni az adott távot és új technikákat begyakorolni.

„Egyedül vagy, magányos vagy és kitartónak kell lenni mindkét helyzetben.” -mondja Kiss. Ő ezt szereti az írásban és ezt szerette az úszásban. Nagyon sok mindent sport közben találok ki, meséli. A Balaton könyvét (Balaton, Magvető Kiadó, 2020) és az Ikeranyát (Ikeranya, Magvető Kiadó, 2013) nyáron írta, mikor a Balatonon volt és rengeteget úszott. 

Kiss Noémi hálás amiatt, hogy sportolt. A mai napig Turihoz – meglepően - pozitív érzések fűzik. „Apafigura volt.” Átlagemberek nem értik ezt, pszichológusok és a sorstársak igen, mondja. Van egy privát Facebook csoportjuk, ahol megbeszélik a múltat, az uszodás ügyeket. „Turi egy szadista volt, aki élvezte a verést. Így, szeretett minket, ma is ezt vallja, és mi is viszontszerettük ők. De ma már tudom, hogy ez a szeretet rettegés volt.  Gyerekként többet voltál vele, mint a saját családoddal.”