A felvidéki kitelepítések története
A vonat zúgása nem elég erős, hogy elnyomja a gyerekek sírását a vagonban. Az „elítéltek” mind nők, a férfiakat az állatok között utaztatják. A földön ülnek, és vigasztalják gyermekeiket. Azt mondják nekik, nem lesz baj. Nem tudják, hova viszik őket. Azt sem, hogy miért. Mondták: háborús bűnük van. Hogy hogyan, az rejtély, hiszen falujukból még soha nem tették ki a lábukat.
Otthonukat, az egész életüket ellopták tőlük. Remegő kezükben egy kék lapot szorongatnak.
